E feltűnő szépségű poloskánkkal minden bizonnyal találkozott már mindenki, hiszen piros csíkozásának köszönhetően messziről észrevenni, s emellett még gyakori, hogy nagy tömegben lepik el a tápnövényeiket.
Hátoldaluk csíkos, hasi oldaluk pöttyös, így minden irányból különösen szépek. Ami nekünk esztétika, az nekik az élet: a csíkozás arra figyelmeztet, hogy poloskánk mérgező, s így nem ajánlott a fogyasztása sem.
 

A tápnövényeik sokfelé elterjedt vadvirágok (hm, egyesek szerint gazok...), mind a vadmurok, a vad pasztinák, turbolya és hasonló ernyősvirágzatúak. Kerti ernyősökön is megjelehetnek, így pl. kömény, felmagzott kapor, petrezselyem, répa eshet áldozatul nekik. A képen vad pasztinák elnyílt virágzatán láthatóak. A növények nedveit szívogatva a kertekben nem kívánatos vendégek.

E szép poloskák röpképesek is, elrepülnek, ha kevés eleséget találnak (ez a nőstényekre jellemző), vagy ha párt keresnek (ez pedig a hímekre jellemző). Nagyobb távolságokra repülnek a hosszú nappalok idején , nyár közepén.

A nőstények sem egy helyre petéznek, igyekeznek minél többfelé lerakni a következő nemzedék alapjait, hisz így a kikelő poloskabébik kevésbé kell versengjenek az eleségért. Remélhetőleg a képen is látható párzás eredményeként hamarosan a bébipoloskákat is megmutathatom majd.

Rokonsága több hasonló fajt tartalmaz, a leglátványosabb talán az, amelynek a torán is pettyek vanna, ő a Graphosoma semipunctatum. Ő a Mediterráneum lakója, de kb. 2 éve láttam itthon is, ha megtalálom róla a fényképet, megmutatom.

A képeken a virágzat közepéből egy fiatal viráglakó karolópók (Misumena vatia) figyelte az eseményeket, amikor előbújt, a poloskák azonnal abbahagyták a párzást.

Úgy tűnik, itt a tavasz, előjöttek a bodobácsok is és napfürdőztek egy jót.

Sárga dajkapók fickó a konyhaablakomban sétált, fotózás után deportálva. Egyelőre kamasz, tavaszra lesz ivarérett.

A fecskefarkú lepkék hernyócskái is gyönyörűek, a kifejlett lepkéhez hasonlóan. Tápnövényük vadmurok, vadkapor, s hasonló ernyősök. A képeken két hernyó látható, az elsőn és a harmadikon egy kb 6-7 cm-es , nagy példány, a másodikon és a negyediken egy picike, alig 2,5 centis gyerkőc. A színeik, mintáik azonban jól azonosíthatóan megegyeznek. A harmadik kép a hernyó állábait ábrázolja. A valódi lábak mindig hegyesek, kis karomban végződnek, s ezekből lesz majd a kifejlett lepke karcsú, hosszú lába. Az álláb bábkorban felszívódik, mivel ezekre csak hernyóként van szüksége a lepkének.

Egyik legszebb színű-mintázatú hazai pókunk a darázspók, nevét is ennek köszönheti, hiszen sárga-fekete csíkos testével valóban a darazsakat utánozza. Csíkjai ellenére keresztespók ő is. Élőhelye elsősorban rétek, gyepek, ahol a magasabb fűszálak, lágyszárúak közé feszíti ki jellegzetes kerekhálóját, amelynek középső régiójában egy függőleges irányú mintázat látható. Ez a mintázat egy sűrű szövésű "hímzés" a hálón, amely erősen visszaveri a napfényt, benne annak ultraibolya tartományát is, így vonzó célponttá teszi a hálót a zsákmányul szolgáló rovarok számára. Másik elmélet szerint a hímek csalogatásában is szerepet játszik a háló díszítése. Ezt a hímzést stabilimentumnak hívják (abból a korrábbi, téves elképzelésből, hogy megerősíti vele a hálóját a pók) és többféle pók használ hasonló típusú csalogató díszítést. A kialakításához használt pókselyem összetétele kissé eltér attól, amellyel magát a kerekhálót szövi, hiszen magának a kerekhálónak a selyemanyaga csak alig veri vissza at UV-t. Egy elmélet szerint ez az újítás vezett el a keresztespók-félék sikeres elterjedéséhez, hisz így láthatatlanná vált a hálójuk a repülő rovarok nagy része számára. Ha minden jól megy, hamarosan lesz egy jó fényerejű UV-lámpám, amellyel majd megpróbálhatom ellenőrizni a fentieket.

Érdemes kipróbálni a pókot, ha fogunk egy szöcskét, azt dobjuk a hálójába (érdemes nem túl nagy szöcskével próbálkozni, a túl erősek néha kiugranak a hálóból), s figyeljük meg, amint a pók ráront a zsákmányra s pillanatok alatt becsomagolja!

A fogólábúak rendjének egyetlen hazai képviselője az imádkozó sáska (Mantis religiosa), akinek csak a neve sáska. Sokan tartanak tőle, pedig inkább félénk, s ha betéved a szobába, ő van leginkább kétségbe esve. Kegyetlen ragadozó, legyet, szöcskét, lepkét, de mindenféle rovart elkap és felfal, ezzel a kertészeknek még hasznot is hajt. Színe az élőhelyétől függ, mindig az otthonául szolgáló növényzethez alkalmazkodik, nedves, üde réteken zöld, míg szárazabb gyepeken sárgásbarna. Hazánkban védett, eszmei értéke 2000- ft. Világszerte számos rokona él, szebbnél szebb színekkel és külalakkal.

Ezt a kedves, zöld szőrmókot Calamia tridens néven ismeri a tudomány, magyarul zöld fűbagoly. Éjjeli lepke, hernyója egyes fűfélék gyökerén, zsenge sarjain táplálkozik. A Noctuidae (bagolylepke) családba tartozik, rokonai közt sok kártevőként számontartott lepke is van, például a hírhedt salátabagoly. Az én zöld baglyom azonban elsősorban azért vált érdekessé, mert éjjel véletlenül a szemébe világítottam a mezőn, s azok a macskaszemhez hasonlóan, csak pirosan visszatükrözték a lámpafényt. Sok bagolylepkénél figyeltem már meg ilyet. E lepkék szemén egy fényvisszaverő réteg van, amelyről azt az információt kaptam, hogy a gyenge fényviszonyokra szakosodott, érzékeny szemeit védi a túlzottan sok fénytől. Mivel a lepkéknek is domború, összetett szemük van, a rávilágításkor úgy tűnik, mintha pont ránk "nézne", holott csupán a szem domorulata miatt látszik pupillaszerűnek a vöröslő, fényvisszaverő folt, ha a fényforrás iránya megegyezik a mi elhelyezkedésünkkel. Amikor egy éjjeli lepke betéved a szobánkba, érdemes megpróbálni zseblámpával rávilágítani, s megfigyelni a pirosló szemeit.

12 pettyecskével bíró apró katicánk elméletileg ritkaságszámba megy. Valószínűleg nyári fesztiváljuk lehet nálunk, mert én egy hónap alatt hatot találtam belőle, amihez a tegnap talált 2 kifejlett és legalább 8 lárva még hozzáadódik. A képeken kétféle stádiumú lárvája, bábja és kifejlett formája látható. A bogár - hasonlóan a minap posztolt 22-pettyeshez - szintén lisztharmatféléket falatozik. Kb. 3 hét alatt fejlődik ki a petéből felnőtt bogárrá, a teljes élettartama 80-150 nap. Egy nőstény élete során átlag 75 petét rak. A faj magyar nevét nem ismerem.

Vonalas törpepók (Enoplognatha ovata) barátunk egy csicsóka virágán mészárolt le egy bányászméhet.

A 22-pettyes katica élénksárga, 3-4mm nagyságú, rokonaival ellentétben nem ragadozó, hanem a növények levelein képződő penészféleségeket eszi. A bogárka és a lárvái is csicsóka levelein voltak, a növényen lisztharmat kezdődő tüneteit láttam. A fehér előtorral bíró egyedek a hímek, a sárgával bírók a nőstények.

A vesefoltos böde (Chilocorus renipustulatus) nem túl gyakori hazai katicafajunk. Fákon - elsősorban lombhullatókon - él, kb 3-4mm, kerek, kicsit kihajló szegélyű bogár. Teljesen fekete, csupán két ovális piros folt díszíti szárnyfedőit. Lárvái kis mini-sünökre hasonlítanak, barnásak, hátoldalukon számos fekete tüskével. Mind a kifejlett bogár, mind a lárva apró termetű tetvek, atkák vadásza. A képek egy kecskerágón lakó kolónia tagjairól készültek, a növény rendkívül tetves volt, így érthető a rajta nagy számban található katicaféle jelenléte. Bebábozódáskor a levélre tapasztják magukat a lárvák, majd a felrepedt lárvabőr alatti bábbőr is láthatóvá válik. Amikor kibújnak a bábból, a levetett bábbőr üresen marad a levélen.

Gyakori dajkapókunk növényeken készíti fészkét, virágszirmok, levelek egymáshoz szövésével. Nappal e szövedékben pihen, éjszaka jár vadászni - nem hálóval fogja meg tehát a zsákmányát. A sárga dajkapók marása fájdalmas lehet, helyi gyulladást, hólyagosodást okozva, ne piszkáljuk tehát az állatkát.

Látható a képen, hogy ezen állatnak hiányoznak a lábai, valószínűleg madárral találkozhatott...

Zöld lomszöcske lány (nézd a szárnyvégei alatt a barnás, hosszú tojócsövét), mintegy 8 cm volt, lépcsőházból - fényképezkedés után szabadba mentve. Tettigonia viridis a tudományos neve.